Három évvel a nagysikerű első Bosszúállók után, megérkezett a második rész. Előre szólok, hogy nem ismerem a képregényeket, nem vagyok nagy fanatikus, de az első részt nagyon szórakoztatónak találtam így kiváncsi voltam a folytatásra.
A film nem tökölt sokat a ráhangolódással, rögtön egy akciójelenettel indultunk, egy kelet-európai rosszfiút kellett megreguláznia a csapatnak. A szinkron körülbelül kettő perc után vált kínossá, ez volt az első elem ami nevetségessé tett jó néhány jelenetet (pl: tivornya? Tényleg ezt a szót használják a szuperhősök? Tivornya? Ti milyen gyakran mondjátok péntek este a haverjaitoknak, hogy menjünk ünnepeljünk ma este egy kis tivornyával!). De lépjünk túl ezen, tehát legyőzik az aktuális ellenséget, és elhoznak tőle egy meghatározhatatlan kék bigyót, ami leginkább emberi agyra jellemző tevékenységet mutat, és ott hagyják az ellenség által teremtett két mutánst akikkel éppen akkor nem tudnak mit kezdni.
Tony és Banner, a két tudós pedig nem bírja ki, hogy a buli előtt még ne kezdjen egy tudományos kísérletbe a rejtélyes micsodával. Létre akarják hozni Ultront, aki majd az emberiség védőpajzsaként fog szolgálni, hogy ne történhessen még egyszer egy a New Yorkban történthez hasonló támadás. Az organizmust magára hagyják, hogy aztán legközelebb gépekbe töltve jelenjen meg, mint a bosszúállók legfőbb ellensége. Kicsit meglepődtem, hogy innentől kezdve végig egy saját maguk által teremtett ellenséggel harcolnak, sőt még a bosszúállók is egymás ellen fordulnak, de úgy tűnik a folytatások már csak ilyenek, ha eltűnik a külső ellenség, teremtenek magunknak belsőt.
Természetesen a fentebb említett mutánsoknak is meg lesz a maguk szerepe és története. Egyébként meg kell jegyeznem, érdekes ahogyan az USA-ban Kelet Európát elképzelik. A Szávókia, Szavália, Szokóvia? –valaki segítsen ki!-nevű kitalált ország , és a mutáns ikrek megjelenítése, mint szőkített hajú, melegítős tróger gyerek és tíz évvel ezelőtti góth szubkulturális metálcsaj, hát ez kissé sztereotíp és sértő.
Szóval a csapat próbálja megállítani Ultront, aki egyre nagyobb erőre tesz szert és feltett szándéka az emberiséget megsemmisíteni. Mondhatni mindent belezsúfoltak ebbe a 142 percbe, szerelmi szál, belső konfliktusok, egyéni és globális félelmek,árulás, mutánsok, Szokóvia, család és munka egyensúly, mesterséges intelligencia, gépek vs emberek, jó gép vs rossz gép, akció, akció, akció, és amiből talán a legkevesebb maradt, az a humor. Persze vannak vicces beszólások , szórakozás a pöröllyel, egymás ugratása, de kicsit olyan erőtlennek tűnt most minden az első részhez képest. A fő gonosz sem igazán érdekes vagy értékelhető karakter, valójában személyisége sincs, és sajnos ez a gárda többi tagjáról is elmondható. Ok, megtudtuk, hogy Sólyomszemnek van családja, hogy Hulk nem tudja kontrollálni erejét, hogy Stark még mindig megalománias, vagy hogy Natashának vannak érzelmei, de összességébe véve mintha az lett volna a fő mondanivaló, hogy ennyiféle karakter hosszabb távon nem tud együtt működni. Vészhelyzetben képesek összeszedni magukat, de amint egy kis porszem kerül a gépezetbe atomjaikra esnek egyénileg és csapat szinten is. A történetről többet nem írnék, nézze meg mindenki aki fogékony rá vagy szeretne kikapcsolódni, mert látványos, és akciódús, de nem fogja visszaidézni az első rész újszerűségét, frissességét és humorát. A lezárás pedig mindenképpen egy új korszak irányába mutat.
Laura Palmer 